Álomnapló

A bemutatott történetek valós helyzeteket mutatnak a pszichológus rendelőjéből, de nem egyeznek meg egyetlen konkrét esettel sem.

Érdemes az álmokat hosszabb időn keresztül rendszeresen lejegyezni. Egyes újra felbukkanó témák összefüggésben állnak, és sorozatban mindig több információt hordoznak. Ezt azok is tudják, akik ugyan nem írnak jegyzeteket, ám időről időre ugyanazt a nyomasztó álmot látják.
Az álmok megfejtéséhez az álmodó asszociációiból kell kiindulni. Mindig az a fontos, hogy az egyén számára mit jelent az álom. Az úgynevezett „álmoskönyvek” inkább félrevisznek. Akit érdekelnek az álmai, nyugodtan merüljön el a mitológiában, forgasson szimbólumtárakat, ám az ott talált általános jelentéseket ne próbálja egy az egyben a saját álmaiban megjelenő képekre, szimbólumokra alkalmazni.
(Sokan állítják, hogy nem vagy csak ritkán álmodnak. Minden ember mindennap álmodik, de mire felébred, elfelejti. Aki elhatározza, hogy álomnaplót vezet, és rendszeres feljegyzéseket készít, az az idő múlásával egyre könnyebben fog emlékezni álmaira.)
Önismereti szándékkal jelentkezett a rendelőben a 26 éves Kata, egy nagy cég marketingasszisztense. Nem voltak tünetei, nem szenvedett, csupán úgy érezte, hogy előnyére válik, ha jobban megismeri önmagát. A kíváncsiság hajtotta, az volt a mottója, hogy az utazáshoz, új fölfedezésekhez nem kell földrajzi helyszínt változtatni. A belső utazáshoz nagyszerű lehetőségnek tűnt álmainak kikérdezése. Egy-egy alkalommal egy-egy álom és a vele kapcsolatos asszociációk megbeszélésére jutott idő.
Egy évig tartó közös munkánk elején kiderült, hogy Kata életében a párkapcsolatok jelentenek problémát. Ebben a kezdeti időszakban jellemzően ilyesmit mesélt:

Az elefántcsonttorony
Egy tengerparti kastélyba megy a csoport, akikkel közös utazáson veszek részt. Nagyon szép hely, ilyennek képzel el az ember egy tengerpartot, gyönyörű kék víz, pálmafák… Mindenki a parton marad, én bemegyek a kastélyba. Csodálkozom is, hogy a többiek miért nem tartanak velem, hiszen azért vagyunk itt, hogy megnézzük a kastélyt. Odabent egy nagy könyvtárban találom magam, a plafonig poros könyvek. A könyvtár egy elefántcsonttoronyra emlékeztet.

Szimbólumok
Az álmokat megbeszélve arra kérem Katát, hogy adjon nekik lényeget kifejező címet. Sokszor már itt kiderül, hogy a történet egy kevésbé fontos eleme kapja érzelmileg a legnagyobb hangsúlyt, amin az álmodó maga is meglepődik. Ezután arra biztattam, hogy próbáljon meg felidézni az álom hangulatához hasonló, korábbi élményeket. Így lassan elindulunk az álom konkrét történései felől Kata saját élményei felé. Ezután arra kérem, hogy az álom minden egyes eleméhez asszociáljon, és keresse meg megfelelőiket az életében. Az álmok megbeszélésével a cél ugyanaz, mint egyéb pszichoterápiás technikákkal: hogy Kata minél közelebb kerüljön saját érzéseihez, érzelmeihez, belső történéseihez, újra átélje és megértse őket. Házi feladatnak pedig azt kapta Kata, hogy otthon fesse le a számára legfontosabb részletet, majd következő alkalommal a képről is beszéltünk.
A fenti álomról elmondja, hogy családjában mindig is érték volt a tudás, a könyvek, maga is többre becsülte a tanulást, az okosságot az olyan „fölösleges” dolgoknál, mint sminkelés, öltözködés, romantikus tengerpart. Elgondolkodtatja, hogy álmában eddigi kizárólagos értékei porszagúnak, elefántcsonttorony-szerűnek tűnnek. Az utóbbi időben ezek a kérdések előtérbe kerültek az életében is, és megnyugtatónak érzi, hogy a homokos tengerpart és a pálmafák élvezete ott vannak valahol elrejtve önmagában.

Ijesztő álmok
Később viszont ilyen álmok jelentek meg:
Undorító férgek
Erősen köhögtem, undorító férgek jöttek fel belőlem. Egyfolytában köhögtem, hogy szabaduljak tőlük, de hiába, az álom végéig ugyanúgy ott voltak ezek a kukacok.
Fogak
Álmomban kihullottak a fogaim.

Kata ijedten emlékezett vissza ezekre az álmaira, undorodva mesélte őket. Az asszociáció során arra gondolt, hogy éppen változáson megy át. A fogak kihullása az egyik fejlődési szintről a másikba való átmenetet jelképezi számára, az undorító férgek pedig azokat a dolgokat, melyektől szabadulni szeretne. Bölcs tudattalanja ezen az álmon keresztül támogatta őt, hogy még inkább el tudjon távolodni a nem kívánt dolgoktól. Kata elgondolásában ez az átmeneti időszak éppen tart, ezért nem maradt abba a köhögés az álomban.

A változás jelei
Lomtalanítás
Ruhák, rengeteg ruha, anyuval válogatjuk, hogy miket nem hordok már, valakinek, nem tudom, kinek, oda akarjuk adni őket. Vidám a hangulata az álomnak, a ruhák is színesek, pirosak, feketék, sárgák, zöldek, kékek. Jó érzés tölt el, mintha azért pakolnánk ezeket a ruhákat, mert valami régi dolog lezárul és elkezdődik egy új. Mint a lomtalanítás: ami már nem kell, azt összepakoljuk és kidobjuk vagy odaadjuk valakinek.

Berendezkedem
Anyuval vagyunk egy üres házban és pakoljuk ki a ruháimat a szekrénybe. Tele van ruhával az ágy, a fele még táskákban meg dobozokban van, a másik fele már a szekrényben. Minden ruhadarab az enyém, olyan ruhák, amiket most is hordok. A ház, ahol vagyunk, új, tiszta, nagyon barátságos faház, szép kis kerttel, mindig kiszaladok az erkélyre és nézem a kertet. Nagyon boldog vagyok.

Ugyancsak a változás jeleit érti ki ezekből az álmokból Kata, s mindez megerősíti abban, hogy jó úton jár. Az új ház, melybe költözik, személyiségének változására utal.
Közös munkánk előrehaladtával Kata felszámolta korábbi „se veled se nélküled” kapcsolatát, és egy új kapcsolatba kezdett, melyben igazán nőnek tudja önmagát megélni, és amelyben partnere is mint igazi nőre tekint rá.

A sorozatunkban bemutatott történetek valós helyzeteket mutatnak a pszichológus rendelőjéből, de nem egyeznek meg egyetlen konkrét esettel sem.