Szülő-kamasz mediáció

A bemutatott történetek valós helyzeteket mutatnak a pszichológus rendelőjéből, de nem egyeznek meg egyetlen konkrét esettel sem.

A mediáció jól alkalmazható kamaszok és szüleik közötti igencsak gyakori konfliktusok esetén is. A pszichológus számára nem ismeretlen jelenség, amikor kamaszt utolsó pillanatban hozzák “javításra”, amikor a szülő úgy érzi, hogy minden eszköz elfogyott a kezéből, és végső elkeseredésében vagy az iskola javaslatára pszichológushoz fordul, kezdjen ő valamit a gyerekkel, ha tud. A gyerek, példánkban Dóri, 14 éves, már két tárgyból bukásra áll, számos igazolatlan órája van. Mindez az anya számára most, mint derült égből villámcsapás vált nyilvánvalóvá, miután az iskolából felhívták. Az anya értetlenül áll a dolog előtt, hiszen Dóri egyetlen feladata a tanulás, nem segít otthon a házimunkában sem, sőt még a szemtelenségét is elviselte, mondván kamasz. Túl jó a dolga, ez a baja. Vagy az ágyán fekszik és a plafont bámulja, vagy barátnőzik egész délután. Tanulás persze semmi. A kamasz persze visszavág (vagy csak maga elé motyog), bezzeg a Julinak milyen jó fej az anyja, megengedi, hogy házibulit tartson, pedig ő sem tanul sokkal jobban. De legalább nem áll bukásra! vág vissza az anya.
A szülő-kamasz mediációban nem foglalkozunk azzal, hogy a történések miként alakultak így, ez a inkább terápiás megértés témakörébe tartozik, hanem kizárólag arra koncentrálunk a rendelkezésre álló három órában, hogy felmérjük az anya igényeit: Ne bukjon meg, ne legyen igazolatlan órája, hetente egyszer rakja rendbe a szobáját, és Dóri igényeit: kéthavonta egy házibuli, kicsivel több zsebpénz, havi egy közös uszoda a családdal.
A cél, hogy ezekben a kérdésekben mindenki ajánljon fel valamilyen vállalást, így az anya, az apa és Dóri is úgy érezheti, hogy kap valamit.