Tibor félrelépett

A bemutatott történetek valós helyzeteket mutatnak a pszichológus rendelőjéből, de nem egyeznek meg egyetlen konkrét esettel sem.

Ez történt Mártival (42) és Tiborral (45) is, akik két kamasz (14 és 16 éves) fiúgyermeket nevelnek. 
Márti, Tibor és családjuk a „család tinédzser korú gyermekkel” szakaszban jár. A családfejlődésnek ezen a pontján a korábbi évek gyermeknevelési feladatai átalakulnak, a szülőknek fokozatosan el kell engedniük a serdülőt, közben meg kell adniuk neki azt az érzelmi biztonságot, amire éppen szüksége van vagy amit igényel. A serdülő a függetlenség/függőség kettősségét éli meg, és ehhez nem könnyű a szülőnek alkalmazkodnia.
Márti és Tibor helyzetét tovább nehezíti, hogy 40–45 éves korban az emberek többsége addigi életéből sok mindent elkezd kétségbe vonni. Ez az az időszak, amikor úgy érzik: ha valamin változtatni akarnak, azt most kell megtenni. Előtérbe kerülnek a fiatalkori elképzelések, álmok, melyek a hétköznapok alkalmazkodásai során, az egzisztencia megteremésén fáradozva háttérbe szorultak. Ebben az életkorban az emberek egy része megkérdőjelezi a házasságát, a munkáját. 
Akik az ilyenkor felmerülő belső és egymás közötti konfliktusaikat képesek közösen megoldani, azoknak a házassága általában megszilárdul. Kettejük élete új alapokra helyeződik, már jobban el tudják dönteni, hogy mi a fontos nekik, mi az, amibe érdemes még energiát fektetni. 
Márti és Tibor azzal keresett fel, hogy Tibor tavaly nyáron félrelépett. Márti elmondta, hogy azóta nem olyan a kapcsolatuk, mint azelőtt. Régebben minden szép és jó volt, nem hadakoztak egymással, szépen éltek. Tibor nyári kalandján kívül más konfliktusuk voltaképpen azóta sincs, de azon aztán folyton veszekednek. Mindezt a találkozáson nyugodtan, indulatok nélkül adták elő.
Elmesélték, hogy Márti a gyerekek születése után nem ment vissza dolgozni, otthon van, a család életét igazgatja. Tibor karrierje lassan, de fokozatosan ívelt felfelé, jól keres, így nincs is szükség arra, hogy Márti munkába járjon. Szép lakásban, jó környéken laknak, gyermekeik jól tanulnak, bár mostanában kicsit nehezebb őket kezelni. A találkozón egy olyan család képét mutatták, amely jól működik, csak egyetlen problémája van: Tibor kisiklása. A terapeuta házi feladatot adott a házaspárnak: a két hét múlva esedékes legközelebb találkozóig Tibor legalább háromszor vigye el Mártit vacsorázni. Ezeken az estéken csak a nyári kalandról szabad vitatkozniuk, más problémákat tilos felhozni. 
A következő alkalommal elmesélték, hogy a három vacsorából egy lett, azt is végigveszekedték. Szinte mindenről szó volt, csak éppen Tibor félrelépéséről nem. 
Ezután már a terápiás ülésen is lehetett arról beszélni, ami a felszín alatt a házaspár valódi baja volt: Márti elégedetlen a háziasszonyi szerepével, úgy érzi, a gyerekek lassan felnőnek, szülői funkciója egyre csökken, kamasz fiainak már fontosabbak a barátok, a párkapcsolatok. Márti úgy érzi, Tibor bezárja, az ő kezéből minden kicsúszott, nem tud önállóan, felnőttként dönteni. Miközben férje előrehaladt a ranglétrán, ő a családért feláldozta a karrierjét, és most teljes függőségbe került. Tibor viszont úgy érzi: Mártiból állandó elégedetlenség árad, semmi nem jó neki. A félrelépést nagyon megbánta már, legszívesebben visszaforgatná az időt. 


Szerepcsere

A következő üléseken többféle feladatot kaptak, melyeknek az volt a rendeltetése, hogy az egymás és maguk helyzetét a másik szemszögéből nézzék meg. Az egyik ilyen feladat során szerepet kellett cserélniük, Tibor Márti székébe ült és elmesélte, hogy mi történt vele aznap a háztartásban. Majd Márti Tibor székéből mesélte el a vele – vagyis Tiborral – lezajlott eseményeket attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kilépett a lakás ajtaján. Végül mindketten reflektálhattak arra, hogy a másik mennyire írta le találóan a napjukat, az érzéseiket. Ez a feladat a legtöbb ülésen megismétlődött, és mintegy rászorította a feleket, hogy saját nézőpontjuk mellett a másikét is meglássák. Két találkozás között azt kellett gyakorolniuk, hogy akár apróságokkal is, de tegyenek a társuk kedvére, illetve hogy vegyék észre és fogalmazzák is meg a kapott gesztusok örömét. 
A kapcsolat javulásában fontos elem volt, hogy Tibor belássa: Mártinak joga van az otthonukon kívül is dolgozni, Márti pedig őszintén elismerje, hogy Tibor milyen erőfeszítéseket tett és tesz a családért, és ezt szóban, dicsérettel ki is fejezze.